2016. június 3., péntek

Panaszleveleim

Sosem írtam még panaszkönyvbe. Igazából csak az a magamban morgolódós típus vagyok, ha valami nem tetszik az üzletben. Szerencsére komoly baj még nem is ért egy boltban sem. De most két rossz tapasztalatomnak szeretnék hangot adni az éterben.

Kedves Balmaz Pékség (Debrecen, Kossuth utca)!

Nagyon rosszul esett, amikor múltkor az egyik eladó beszólt. Nem személyre szabott volt a beszólása, de tudom, hogy nekem szólt. És azt is tudom, hogy egyáltalán nem volt igaza. Figyelmesnek tartom magam, és betartom a szabályokat. Hamarabb állok be a sor legvégére, mint hogy bárkit is megelőzzek.
Mivel a pénztár középen van elhelyezve, és mi vásárlók annak két oldalán nézegethetjük a pultot a pékárukkal, így én is úgy tettem. Nézelődtem, hogy mit is vegyek. Ugyanígy tették a többiek is. Megnézték a pénztártól balra és jobbra eső pultokat, hogy mit is vegyenek reggelire. Egy idősebb úr állt a pénztárnál, aki már fizetni készült. Mivel én gyorsan eldöntöttem, hogy mit is veszek, így nyomban be is álltam az úr mögé. Erre jött a beszólás, ami valahogy így hangzott: Beállnak mindenki elé, nem képesek a sor végére menni.
De képzelje el, kedves eladó, képes vagyok a sor végére menni. Viszont, ha mások válogatnak, akkor nem fogom megvárni, míg eldöntik, hogy aznap mit ennének, ha én már tudom, hogy mit akarok venni. Jól nevelt, tisztességes ember vagyok. Nem tolakszom, pedig én is sietek dolgozni, mint ahogyan sokan mások. 
Tegyék a pénztárt a sor végére, vagy szereljenek terelő korlátot. Így az emberek tudni fogják, hogy hol a helyük.
Tudom, hogy nem tőlem gazdagodtak meg. De most már a heti 1-2 kiflimet is máshol fogom venni. 

Kedves Máv-Start Jegyiroda (Debrecen, Rózsa utca)!

Köszönöm szépen, hogy voltak olyan kedvesek, és nem szolgáltak ki. Gondolom, nem jutalékos rendszer van Önöknél, mert akkor kapva kapnának a vásárlókon. Elárulom, hogy máshol vettem meg a bérletem, amit egyébként Önöknél akartam, mivel a munkahelyemhez pár lépésre van.
Nagyon örülök, hogy Önök tök jól elbeszélgetnek. Én is szoktam a munkatársaimmal. De pl. ha valaki bejön hozzám az irodába, vagy csörög a telefon, akkor azzal foglalkozom. Ez részemről így természetes.
Én pedig Önöknél álltam és vártam... Senki nem ült a kombinált bérlet árusító széken, de mellette voltak legalább négyen. Oké, 163 cm vagyok, nem tűnök ki nagyon a talajból, de azért szerintem észre vehető vagyok. Igaz, esett az eső, de nem az elöl menekültem be az irodába. Szerettem volna bérletet venni. De úgy jártam, mint a Micsoda nő főszereplője. Nem szolgáltak ki. Ha kalapban, kiskosztümben dívaként jelenek meg, akkor legközelebb adnak bérletet? De akkor talán már sofőröm is lesz...

2 megjegyzés:

  1. :-) Jó írások.
    A péknél, ahogy leírod, abban a pillanatban a bácsi volt a sor vége.
    Annyira gáz, ahogy az emberek gondolkodnak.
    Szép hétvégét!

    VálaszTörlés
  2. Most azt is írhatnám hogy pozitív gondolat előny, de ilyen esetekben mit sem ér! Kellemes hétvégét és a jövő héten kerüljed ezt a boltot:-))

    VálaszTörlés